A gyerek választja a szüleit?
Többen megkérdőjelezik azt a spirituális megközelítést, miszerint a gyermek választja a szüleit. Ez a gondolat sokak számára megnyugtató, mások számára viszont félreérthető lehet, különösen akkor, ha valaki nehéz vagy bántalmazó családi környezetben nőtt fel.
Nemrég olvastam egy pszichológiai cikket, amely szerint ennek a nézőpontnak az elfogadása a szülők felelősségének elhárításához és a gyermek sorsába való beletörődéséhez vezethet. Ez azonban téves értelmezése annak a szemléletnek, amely szerint "mindennek van egy magasabb rendű célja".
Mit jelent a magasabb rendű cél?
A spirituális megközelítés szerint a lélek (vagy a szellem) a leszületése előtt vállal egy életfeladatot. Ez nem foglalkozás vagy konkrét élethelyzet, hanem mélyebb elvek és tapasztalatok megtanulására irányul, mint például a szeretet kinyilvánítása, az együttműködés, az ítéletmentesség, vagy éppen az áldozati szerepkör letétele.
A lélek ehhez a feladathoz tudatosan választja meg a családját, mert az ott szerzett tapasztalatok szükségesek a fejlődéséhez, a célja eléréséhez. Gyerekkorában mindenki kap kisebb-nagyobb sérüléseket, még a legjobb szándékú szülők mellett is. Ezek a nehézségek azonban nem öncélú szenvedésre, hanem változásra ösztönöznek.
Miért választana bárki nehéz sorsot?
Felmerülhet a kérdés: miért választ bárki nehéz gyermekkort? A lélek nem a szenvedést, hanem a fejlődést keresi. Ha valaki például bántalmazó szülők mellett nő fel és felismeri ennek okát és célját, az nem azt jelenti, hogy el kell fogadnia a helyzetet. Éppen ellenkezőleg: a nehézségek megértése, feldolgozása és megoldása erőt és lehetőséget ad az életfeladat beteljesítéséhez.
A lélek nem véletlenszerűen választja meg a szüleit: a kapott sérülések azok a kihívások, amelyek megoldása hozzájárul a személyes fejlődéséhez.
Ha valaki beletörődik a fájdalmába, az azt jelenti, hogy nem végzi el a vállalt feladatát. Ezzel szemben, ha tudatosan tesz a sérülései feldolgozásért, az segíti a kiteljesedését és lehetőséget teremt egy boldogabb életre.
Fontos hangsúlyozni, hogy mindez nem mentesíti a szülőket a felelősségük alól. Épp ellenkezőleg, nekik is lehetőségük van tanulni a saját hibáikból, hogy legközelebb másképp – jobban – cselekedjenek, hiszen nekik is a vállalt életfeladatukhoz kellene közelebb kerülniük.
Hogyan lehet ebből kijönni?
Gyermekként természetesnek vesszük azt a környezetet, amelyben felnövünk, így sokan csak később ismerik fel, ha valami nincs rendben. Ha azonban valaki már gyerek- vagy tinédzserkorában rájön, hogy nem megfelelő módon bánnak vele, nem kell elfogadnia a helyzetet. Ilyenkor a korai felismerés ad lehetőséget a változtatásra, a tanulásra és a megoldás keresésére.
Felnőttként általában párkapcsolati, anyagi, életvezetési vagy egészségügyi problémák formájában szembesülünk a múltbéli sérüléseink következményeivel.
Mindezek felismerése lehetőséget ad arra, hogy foglalkozni kezdjünk a nehézségek feldolgozásával.
A különféle módszerek – mint az Életforgatókönyv, az Asztrozófia, vagy az Ingás tisztítás – segítenek feltárni és megérteni a gyermekkori sérülések mögött rejlő mélyebb okokat. Ezek tudatosítása és az oldási folyamatok lehetőséget adnak arra, hogy a múlt ne gát, hanem eszköz legyen a boldog és kiteljesedett élet felé vezető úton.
Minden tapasztalat értelmet nyerhet, ha megtaláljuk benne a tanulási lehetőséget és a fejlődés irányát. A cél tehát sosem a szenvedés, hanem az, hogy feloldjuk az akadályokat és beteljesítsük azt, amiért megszülettünk.